A rugalmas kompressziós kötés osztályozása

Elasztikus kötszerek Rekeszes film alkalmazásuk és termékteljesítményük alapján osztályozhatók. A merev kötéseket főként rögzítésre használják, ahol a merevséget úgy definiálják, mint a kötés azon képességét, hogy az összehúzódáskor ellenálljon az izomtágulásnak. Ez a felépítéséhez használt anyag rugalmas visszarúgásától függ. Minél tömörebb a vetülék, és minél kevesebb a rugalmas szál, annál rövidebb a kötés nyúlása és annál nagyobb a merevsége.

A kötszer merevsége egyszerű, gazdaságos és reprodukálható módszerekkel mérhető, és különböző indexekkel fejezhető ki, amelyek vizsgálata a „statikus merevségi index”, amely a kötés által a felületre in vivo kifejtett nyomás különbsége. álló és fekvő lábról. Ha ez a nyomáskülönbség nagyobb, mint 10, akkor a kötés merev típusú. A merevség a kötés nyomásának növekedését jelenti, amelyet a kötszer által kiváltott ellenállás a végtag kerületének 1 cm-es növekedésével ad.

A rugalmasság és a nyújthatóság a kompressziós kötések két fontos jellemzője. A rugalmasságot úgy definiáljuk, mint a kötés azon képességét, hogy a kötés hosszirányában elasztikus szálak hozzáadásával visszanyerje eredeti formáját a kiterjesztést követően. A kötszer deformációs energiájának nyújtására alkalmazott erő a rugalmas erőt vagy feszültséget jelzi. Az, hogy a kötés képes fenntartani a feszültséget, és ezáltal az általa kifejtett nyomás, az elasztomer tulajdonságaitól függ, amelyek viszont a cérnától és az anyag felépítésének módjától függenek.

A nyújthatóságot úgy definiálják, mint a kötés azon képességét, hogy megnyúlik, amikor nyújtásnak van kitéve; ezt a kötés meghosszabbításával mérik, amikor 10 N erőt fejtenek ki magasság cm-enként, és a nyugalmi hossz százalékában fejezik ki. Egy adott megnyúlás elérése után a kötés fizikai szerkezete megakadályozza a további nyújtást. Ezt az állapotot „zárásnak” nevezik. Stemmer besorolása szerint a rövid nyúlású kötéseknek a 70 százalékos (lehetőleg 30-40 százalékos) megnyúlás elérése után kell reteszelniük, míg a hosszú kötéseknél 140 százalék felett. , a német nyelvű országok az Angliában használtaktól eltérő szabványokat fogadtak el. A német szabvány  a következő típusokba sorolja a kötöző anyagokat.